Elevenszülők

Több család képviselteti magát ebben a fejezetben. Az elevenszülő fogaspontyok Észak-, Közép- és Dél-Amerika trópusi, szubtrópusi vizeiben élnek. Fajokban gazdag család, amely hajlamos az alaki és színváltozatokra. A hímek jellegzetes párzószerve a gonopódium, amely módosult fark alatti úszó. A Goodeidae család hímjeinek párzószerve ennél egyszerűbb, andropódiumnak nevezik. ízek alapján a hím egyedek minden esetben jól elkülöníthetők. A nőstények eleven kishalakat ellenek, néhány halnál (Ameca) köldökzsinórszerű képződmény is kialakul. A félcsőrösök jellegzetes édesvízi képviselője a félcsőrös csuka. Délkelet-Ázsiában honos. A hímeknek andropódíuma van, úszói pirosabbak, a nőstények viszont nagyobbak, teltebbek.

EISEN PONTYOCSKA


Xenotoca eiseni RUTTER, 1896

Tartás: Nagy testű halakkal társítható, azokat nem bántja. Fátyolos vagy megnyúlt úszójúakat - vitorlás, gurámi - viszont ne telepítsünk mellé.
Etetés: Mindenevő, bármilyen eleséget elfogad, nagyon falánk.

Tenyésztés: Erősen növényesített akváriumban a kicsik megmaradhatnak. 60 naponként ellik 10-15 darabot.

Érdekesség: Nyáron remekül tartható szabadtéri akváriumban vagy kerti tóban. Kitűnő alga- és szúnyogirtó.
EISEN PONTYOCSKA

FÉLCSŐRÖS CSUKA


Dermogenys pusillus VAN HASSELT, 1823

Tartás: Leginkább kis vízmélységű, növényekkel sűrűn beültetett medencében érzi jól magát. Szereti a felszínen úszó növényeket. A vízminőség iránt nem igényes, de akkor a legélénkebb, ha vizéhez 10 literenként egy csapott evőkanál konyhasót teszünk.
Etetés: Legkiválóbb eleség a víz felszínén úszó fekete szúnyoglárva. Különösen jó étrendi hatású a gyümölcs-muslinca, melynek röpképtelen változatát otthon is könnyen tenyészthetjük.

Tenyésztés: A félcsőrös csukák elevenszülők, a nőstények méretüktől, koruktól és táplálási állapotuktól függően 6-8 hetenként 10-15 db ivadéknak adnak életet.

Érdekesség: Elevenszülők, azonban nem a Poeciliidae családba tartoznak, mint a közismert elevenszülők (pl.: guppi, szifó), hanem a Hemir-hamphiadecsalád tagjai. Az ide sorolt halak mind felszíni életmódot folytató, csuka alkatú, többnyire félsós (brack), nemritkán tengervízben élő állatok.
FÉLCSŐRÖS CSUKA

FÉMES FOGASPONTYOCSKA


Girardinus metallicus POEY, 1854

Tartás: Akváriumába - az ivadékok számára - úszónövényeket is telepítsünk.

Etetés: mindenevő, megfelelő méretű élő planktont és száraz eleségeket fogyaszt.

Érdekesség: A hímeken a szájtól a gonopódium végéig látványos fekete szegélv húzódik.

Tenyésztés: Elevenszülő, 4 hetente 20-50 ivadékot ellik.
FÉMES FOGASPONTYOCSKA

FOLTOS „KAUDI" AVAGY A JANUÁR PONTYOCSKA


Phalloceros caudimaculatus HENSEL, 1868

Tartás: Társas akváriumba ajánlott halacska. Mint a legtöbb elevenszülő halnak, keményebb vízre van szüksége. Jól megfér minden hasonló méretű hallal.

Etetés: Etessük őket apró élő vagy jó minőségű lemezes eleséggel. Tenyésztés: A nőstények 15-30 db 6-7 mm-es ivadékot ellenek.

Érdekesség: A picik csak egy óra elteltével kezdenek úszni és eleséget keresni, addig a talajon fekszenek.
FOLTOS „KAUDI" AVAGY A JANUÁR PONTYOCSKA

GUPPI (SZIVÁRVÁNYOS GUPPI)


Poecilia reticulata PETERS, 1859

Tartás: A guppitartás hallatlan népszerűségének oka az, hogy gondozása nagyon egyszerű. Jól társítható minden békés hallal. A guppi nagyon szívós kis hal, talán akváriumi halaink közt a legki tartóbb.

Etetés: Megfelelő méretű élő plankton és szúnyoglárvák, fagyasztott és szárított eleségek, száraz tápok.
Tenyésztés: Az ivarok könnyen megkülönböztethetőek, eltérő színezetük szembetűnő, a hímek fark alatti úszója párzószervvé (gonopódium) módosult. Elevenszülő, a vemhesség időtartama 4-5 hét, az ivadékok száma 30-100.

Érdekesség: Akváriumainkból szinte teljesen (sőt lelőhelyéről is!) kiszorult az eredeti vad törzs, csak a kitenyésztett színváltozatokat tartjuk.
GUPPI (SZIVÁRVÁNYOS GUPPI)
GUPPI (SZIVÁRVÁNYOS GUPPI)

KÉTFARKÚ FOGASPONTYOCSKA


Alfaro cultratus REGAN, 1908

Tartás: Szereti a sok növényt, de a szabad úszóteret is.
Etetés: Mindenevő, szereti az élő és fagyasztott planktont, szúnyoglárvákat.

Tenyésztés: Elevenszülő. Kevés számú (10-20 db) ivadékát apró élő eleséggel indíthatjuk.
Érdekesség: Hat hónapos korára válik ivaréretté.
KÉTFARKÚ FOGASPONTYOCSKA

LEPKEPONTYOCSKA


Ameca splendens MILLER és FITZSIMONS, 1971

Tartás: Sűrűn növénye sí tett, sötét talajú akváriumban tartsuk. A víz minőségére nem érzékeny, szereti a meleget. A gyakran rivalizáló hímek időnként revírvédők.
Etetés: Mindenevő, de sok növényi táplálékra van szüksége.
Tenyésztés: Elevenszülő, kéthavonta szül 5-20 db 2 cm-es ivadékot.

Érdekesség: A hím farkúszóját sárga és fekete csík szegélyezi, ivarszerve fandropódium) jól látható. A frissen született ivadékokon néhány óráig 2 cm-es „köldökzsinór" látható!
LEPKEPONTYOCSKA

MOLLI (BLACK MOLLY)


Poecilia sphenops VALENCIENNES, 1846

Tartás: A többi elevenszülő hallal ellentétben hő-igényes (24-30 °C), és nem bírja a hőingadozás! Békés, jól társítható hasonló igényű fajokkal.
Etetés: Mindenevő, elsősorban növényi táplálékra van szüksége, de a jó minőségű száraz és fagyasztott eleségeket sem veti meg.
Tenyésztés: Elevenszülő, vemhességének ideje 4-5 hét, az ivadékok száma 20-100.
Érdekesség: A black molli viszonylag rövid életű, ritkán találkozunk 3 évnél idősebb példányokkal. A mollinak számtalan színváltozata van forgalomban. Ilyen például az ezüst molli és a borostyán molli, stb.
MOLLI (BLACK MOLLY)

PAPAGÁJPLATTI


Xiphophorus variatus MEEK, 1904

Tartás: Társas akváriumba való békés elevenszülő hal. Szereti a sűrű növényzetet.

Etetés: Mindenevő, lehetőleg élő eleséget és növényi táplálékot is adjunk, színei akkor lesznek élénkek.
Tenyésztés: Elevenszülő, a nőstény 4-5 hetente ellik 40-60 darabot.

Érdekesség: Az eredeti forma jól bírja a hideget, de a különböző színváltozatokat melegebben kell tartani.
PAPAGÁJPLATTI

PLATTI (SZÉLESHÁTÚ FOGASPONTY)


Xiphophorus maculatus GUNTHER, 1866

Tartás: Társas akváriumba való békés természetű hal.
Etetés: Mindenevő, élő plankton és szúnyoglárvák, fagyasztott és szárított eleségek, száraz tápok, algák.
Tenyésztés: A nőstények 25-40 naponként ellenek 30-100 db ivadékot.

Érdekesség: Számtalan színváltozatban tenyésztik.
PLATTI

SZIFÓ (MEXIKÓI KARD FARKÚ HAL)


Xiphophorus hellén HECKEL, 1848

Tartás: Szépen be nővé nyesi tett akváriumban érzi jól magát, ahol sok szabad úszótér van. Előre és hátrafelé ugyanolyan gyorsan tud úszni.

Etetés: Mindenevő. Elfogyasztja az élő planktont és szúnyoglárvákat, fogyasztott és szárított eleségeket, száraz tápokat és az algákat.

Tenyésztés: Elevenszülő, a vemhesség időtartama 4-5 hét, az ivadékok száma 50-200.

Érdekesség: A vad típus alapszíne zölden csillogó, melyen hosszanti irányban vörös csíkok futnak. A vad zöld színű törzseken kívül a tenyészetekben a piros, a sárga és a fekete színváltozat is előfordul. A nőstények termékeny hímmé alakulhatnak.
SZIFÓ

TÖRPE FOGASPONTYOCSKA


Heterandria formosa AGASSIZ, 1853

Tartás: Elegendő egy kisméretű akvárium, sok növénnyel.

Etetés: Apró élő eleségek, finom száraz tápok.
Tenyésztés: 2-10 hetente (!) ellik 10-20 ivadékot.

Érdekesség: A legkisebb halak sorában a 7. helyen áll. Rövid életű, mindössze két évig él.
TÖRPE FOGASPONTYOCSKA

VITORLÁS FOGASPONTY


Poecilia velifera REGAN, 1914

Tartás: Tarthatjuk őket más elevenszülő halakkal együtt, vagy brackvizes akváriumban, pl. árgushallal. Vizüket sózhatjuk is, minden 10 literre 1 csapott evőkanál jódozatlan konyhasót tegyünk.

Etetés: Növényevő halak, elsősorban algát, forrázott salátát, spenótot vagy jó minőségű növényi tápokat kapjanak.

Tenyésztés: Tenyésztésük sikeres lehet, de nagy vitorlájú egyedeket csak óriási üvegházi akváriumokban vagy tavi körülmények között lehet nevelni. A nőstények 2 havonta 50-100 ivadékot ellenek.

Érdekesség: A hátúszó sugarak száma 18-19, míg a veliferával könnyen kereszteződő P. latipinna esetében csak 14.
VITORLÁS FOGASPONTY