Pontylazacok

Az egyik legősibb halcsalád, nagyon népszerűek az akvaristák körében. Forma és színviláguk nagyon változatos. A legkedveltebb pontylazacok közé tartoznak a különféle neonhalak, tetrák. Földünk egyik legelterjettebb halcsaládja, megtalálhatók Közép-Amerikától egészen Dél-Amerikáig, valamint Afrika északi részétől egészen a Kongó vízgyűjtő területéig. Ez is jól mutatja, hogy a legősibb halak közé tartoznak, hiszen Dél-Amerika és Afrika valaha egy kontinens volt. A legtöbb pontylazac csapatban érzi jól magát, hiszen a természetben is így élnek, és így is mutatnak a legjobban egy növényekkel dúsan beültetett akváriumban. A családhoz tartozásuk megállapítása nem túl nehéz, majdnem minden pontylazac hátúszója és farokúszója között található egy ún. zsírúszó. Ezt az úszót megtaláljuk a törpeszájú halaktól a vérengző ragadozó hírében álló piraja-ig, bár némelyiknek, pl. a Hasemania nana-nak nincsen ilyen megkülönböztető jele. A pontylazacok szeretik a lágy, enyhén savanyú, huminsavtartalmú vizet, és a 22-25 °C közötti hőmérsékletet. Vizük legyen lehetőleg kristálytiszta, bomlástermékektől mentes és oxigéndús. Fő táplálékuk állati eredetű, de vannak kifejezetten húsevő és növényevő fajok is. A család számos tagja állandó félhomályban él az őserdők mélyén, ahol a fák lombjai nem eresztik át a napfényt.

Afrikai nagypikkelyű lazac Arnoldichthys spilopterus BOULENGER, 1909 Tartás: Nagy akváriumban mutató, jól társítható csapathal. Legalább 6-8 darabot tartsunk belőle. Etetés: Lehetőleg nagy szemű élő vagy fagyasztott eleséggel etessük, de elfogadja a száraz tápokat is. Tenyésztés: Nagy, legalább 100 literes akváriumban ívatható, az ikrák száma ezernél is több lehet. Érdekesség: Érdekes mintázatú, sokat mozgó afrikai pontylazac.
Amanda lazac Hyphessobrycon amandae GERY és UJ, 1987 Tartás: Békés természetű kis-összestestű csapathal (legalább 6-8 fős csapatot tartsunk), amely jól társítható hasonló méretű békés halakkal. Kis akváriumban is jól érzi magát. Dekorációként törpe kardfüveket használhatunk. Etetés: Minden megfelelő méretű eleséget elfogad, ciklopsz, grindál és vágott tubifex szerepeljen az étlapon, de elfogadják a szétmorzsolt száraz tápokat is. Tenyésztés: Egyszerű, csupán a kikelt kis halak indítóeleségéről kell gondoskodni. Rotatóriával és papucsállattal etethetünk az első héten, utána jöhet a frissen kelt sórák. Érdekesség: Parázslazacként is ismert.
Aranysávos fejenálló lazac Anostomus ternetzi FERNANDEZ-YEPEZ, 1949 Tartás: Jól társítható hasonló igényű fajokkal. Lehetőleg nagyméretű akváriumban tartsuk. Etetés: Növényevő, alapeledelként algát, salátát és lemezes tápokat fogyaszt, de apró élő eleségekkel is megkínálhatjuk. Tenyésztés: Akváriumi körülmények között tenyésztése még nem volt sikeres. Érdekesség: Látványos méretű és érdekes mozgású, ún. ceruzahal.
Áttetsző pontylazac Pristella maxillaris ULBEY, 1894 Tartás: Jól társítható, békés csapathal. Etetés: Elfogyaszt mindenfajta (élő, száraz, és mű-) eleséget. Tenyésztés: Teljesen beakvarizált, nagy egyedszámú tenyésztése nem okoz semmilyen gondot. Az ivarok közötti különbségek ivarérett halaknál jól láthatóak. Gyorsan nőnek, a hathetes ivadékok már a szülők színezetét mutatják. Érdekesség: Egy - esővízzel töltött - lazacos akváriumban nagyon jól mutat a 6-8 fős kis csapat.
Barlangi vaklazac Astyanax fasciatus mexicanus CUVJEJl 1819 Tartás: 50 liter feletti akváriumban tartható, a növényeket nem bántja, a víz minőségével kapcsolatban különleges igénye nincs. Hűvösebb vizet kedvelő halakkal társíthatjuk. Etetés: Mindenevő, élő, fagyasztott és száraz eleségekkel etethető. Tenyésztés: 18-20 °C-os vízben történik, az ivadék a hatodik napon úszik el. Finom poreleséggel, artemiával indítható. Érdekesség: A vak halak az eleséget ugyanolyan gyorsan találják meg, mint látó társaik.
Citromlazac Hyphessobrycon pulchripinnis AHL, 1937 Tartás: Ne tartsuk zsúfoltan, és gondoskodjunk megfelelő szellőztetésről, mivel oxigénigényes halfajról van szó. Sötét talaj fölött szépen előjönnek úszóinak citromsárga színei. Etetés: Etetésük nem gond, szívesen fogyasztják a tubifexet, szúnyoglárvát, kisebb méretű vízibolhát, de a jó minőségű szárazeleséget sem vetik meg. Tenyésztés: Az ívató medence aljára helyezzünk ikrarácsot, ugyanis a citromlazac - ha erre lehetősége van -, elfogyasztja az ikrákat. Érdekesség: Hetente egyszer vezessünk be egy koplalónapot, így elkerülhetjük az ivarszervek korai elzsírosodását, amely az ívatás eredménytelenségét okozhatja.
Császárlazac Nematobrycon palmen EIGENMANN, 1911 Tartás: Dél-amerikai biotópba, vagy vegyes akváriumba is ajánlott, nagyon nyugodt viselkedésű hal. Tarthatjuk párban vagy csapatban egyaránt. Ha lehet, sötét akváriumtalajt alkalmazzunk, vizüket tőzegen át szűrjük. Szereti a sűrű növényzetet. Etetés: Mindenevő, de az élő planktont szereti a legjobban. Tenyésztés: Lágy (1-2 nk°), alacsony 5-6 pH-jú vízben könnyű, de a medencét árnyékoljuk. Érdekesség: Kezdőknek is ajánlott, hosszú életű (6 év).
Díszes törpeszájú hal Nannostomus marginatus EIGENMANN, 1909 Tartás: Nagyon jól társítható, békés csapathal. Különösen kis testű halakkal tartható együtt. Szereti a növényzetet és a szabad úszóteret is. Etetés: Apró élő eleséggel (Ciklopsz, Diaptomus, szúnyoglárva) etethető, de elfogadja a megfelelő méretű száraz eleségeket is. Tenyésztés: Lágy (3nk°), savanyú (6 pH) vízben párba kitéve egyszerű. Erősen ikrarabló. Érdekesség: Az egyik legkisebb törpeszájú hal.
Ezüstös pontylazac Hyphessobrycon scholzei AHL, 1937 Tartás: Keményebb növényekkel sűrűn beültetett akváriumban érzi jól magát. Társítható hasonló méretű halakkal. Tipikusan „alaphal", amely minden kezdő akvaristának ajánlható. Etetés: Alapvetően mindenevő, de igényli a növényi táplálékot is. Tenyésztés: Nagyon szapora, egy tenyészpár akár 800 ikrát is rakhat. A kishalak könnyen fel-nevelhetők. Első indítóeleségük a papucsállatka lehet. Érdekesség: Tartása és tenyésztése teljesen problémamentes.
Fekete fantomlazac Megalamphodus megalopterus, EIGENMANN, 1915 Tartás: Jól társítható csapathal. A hímek gyakran rivalizálnak, de sohasem sértik meg egymást. Etetés: Élő és műeleségekkel jól tartható. Tenyésztés: Az ikráztatáshoz előkészített vízben (4 nk° alatt, 6 pH) a hímek látványos násztáncot mutatnak be. Könnyen ikrázik, az ivadékok apró élő eleséggel indíthatók.  Érdekesség: Kivételnek számít a díszhalak között, mivel itt a nőstény színes, a hím egyszínű fekete.
Fekete neonhal Hyphessobrycon herbertaxelrodi GERY, 1961 Tartás: A víz paramétereire nem érzékeny, egyszerű csapvíz is megfelel tartásához. Jó hatással van rájuk, ha vizüket tőzegen át szűrjük, vagy néhány szem „égertobozzal" barnára festjük. Csapathal, több példányt tartsunk belőlük. Etetés: Élő és fagyasztott planktonnal, megfelelő méretű száraz eleséggel tartható. Tenyésztés: Az ivarok megkülönböztetése egyszerű, mert az ikrával telt nőstény mindig teltebb és jóval nagyobb a hímnél. A kikelt kishalak nem szeretik az erős fényt, ezért takarjuk le az ikráztató medencét egy újságpapírral. Érdekesség: A kereskedelemben használt neve, a fekete neonhal, csupán gyakorlati (eladás-technikai) alapokon nyugszik, mert viselkedése a valódi neonhalakétól nagymértékben eltér.
Fekete tetra Gymnocorymbus ternetzi BOULENGER, 1895 Tartás: Békés természetű csapathal, együtt tartható más közepes méretű, és hasonló igényekkel rendelkező halakkal. Célszerű a medence egy részén sűrű növényzetet kialakítani, amelyet pihenés céljából gyakran felkereshet. Etetés: Az élő eleséget részesítik előnyben, főleg a szúnyoglárvákat fogyasztják szívesen. Tenyésztés: Kezdőknek való, egyszerűen tenyészthető faj. Egy párhoz az ikrák nagy száma miatt legalább 10 liter enyhén savas (6-6,5 pH) nem kemény (5-8 nk°) vízre van szükség. Érdekesség: A felnevelhető ivadékok száma elérheti a 800-at is!
Ferdénálló (vagy lovacska) lazac Nannobrycon eques STEINDACHNER, 1876 Tartás: Kicsit félénk, békés hal. Napközben a növények kőzött bújik. Lehetőleg több példányt tartsunk belőle. Ha jól érzi magát, akkor a hímek úszói kékesfehér szegélyűek lesznek. Éjszaka a csíkok eltűnnek, és a halon nagy barna foltok lesznek. Lovacskalazacnak és ceruzahalnak is nevezik. Etetés: Ügyelni kell arra, hogy törpeszájú halról van szó, és az eleség mindig megfelelő méretű legyen. A lebegő száraz tápokat is megeszi, de inkább a víz felszínén úszó élő eleségre van szüksége. Tenyésztés: Vízinövények leveleinek fonákára ikrázik, de sok ikra lehullik. Ikrafalók, ezért ikrarács használata ajánlott. Az ikráztató medencét célszerű leárnyékolni. Érdekesség: A ferde testhelyzetnek az elkeskenyedő úszóhólyag az oka. A test elülső részére nagyobb felhajtóerő hat.
Ferdénúszó pontylazac Thayeria boehlkei WEITZMAN, 1957 Tartás: Vegyes akváriumokba ajánlott, jól társítható, békés csapathal. Problémamentesen tartható, ha vize bomlástermékektől mentes. Ehhez sok növény és rendszeres vízcsere szükséges. Etetés: Elsősorban jó minőségű száraz tápokkal vagy élő eleségekkel etessük. Tenyésztés: Nagyon produktív, akár ezer ikrát is rakhat egy nőstény. Az ivadék pici, apró élő eleséggel (poreleség, papucsállatka) indítható. Érdekesség: Nevét onnan kapta, hogy a vízszinteshez képest ferdén (kb. 30 fokos szögben) úszik. Ez az úszásmód és jellegzetes mintája látványos egy dísz akváriumban.
Gyémántlazac Moenkhausia pittieri, STEINDA CHNER, 1907 Tartás: Könnyen tartható és társítható csapathal. Etetés: Mindenevő, de igazi csillogó szépsége élő plankton etetésével jön elő. Tenyésztés: Fontos a lágy víz hozzá (4 nk° alatti). A tenyészállatokat - ikráztatás előtt - szúnyoglárvával etessük. Érdekesség: Csak a kifejlett halak csillognak, az ivadékok egyáltalán nem.
Gyümölcsevő pirája Colossoma macropomum COPE, 1871 Tartás: Nagyra növő, növényevő hal. Megfelelő méretű társas akváriumba való. Etetés: Alapvetően növényevő, jól tartható különféle gyümölcsökkel. Tenyésztés: Nálunk nem tenyésztik, a forgalomban lévő halak importból származnak. Nagy medencében sikeres lehet a tenyésztés. Érdekesség: Több ezer literes bemutató akváriumokba való.
Ibolyalazac Boehlkea fredcochui GERY, 1966 Tartás: Látványos csapathal, ideális lakója egy dél-amerikai biotóp akváriumnak. Szereti a félárnyékot, a sötét talajt és a tőzeges vizet. Etetés: Etethető minden - közepes méretű - élő és fagyasztott eleséggel, de száraz tápokkal is tarthatók. Tenyésztés: Kicsit problémás, de alapvetően a pontylazacoknál ismert módon, lágy vízben történik. Érdekesség: Szállításkor figyeljünk arra, hogy nagyon érzékeny az oxigénhiányra. Ugrálós, akváriumát takarni kell.
Izzófényű pontylazac Hemigrammus erythrozonus DURBIN, 1909 Tartás: Nincsenek különleges igényei, a víz minőségére nem érzékeny. Etetés: Egyaránt szívesen fogyasztja az élő és a száraz eleségeket is. Tenyésztés: A nemeket könnyű megkülönböztetni, ivarérett korban a nőstények erősen beikrásodnak, míg a hímek kisebbek, karcsúak, vékonyak maradnak. Szaporításukhoz lágy, enyhén savanyú vízre van szükség. Érdekesség: Az ikrák 24 óra múlva kelnek ki. A rájuk eső fényre az ikrák és a kishalak is érzékenyen reagálnak. Gyorsan nőnek, az 1 cm-es halakon már jól látható a piros csík.
Királylazac Impaichthys keni GERY és JUNK, 1977 Tartás: Nyugodt viselkedésű, ideális társas csapathal. Sűrűn növényesített akváriumban érzi jól magát. Etetés: Mindenevő, méretének megfelelő élő, fagyasztott és száraz eleségekkel tartható. Tenyésztés: Viszonylag egyszerű, lágy (4 nk°), savanyú (5,5-6 pH) vízbe helyezzük ki a tenyészpárt. Az ivadékok száma több száz is lehet. Érdekesség: Az ivadékok nem látványosak, csak a kifejlett példányok.
Kis rabló lazac Crenucus spüurus GUNTHER, 1863 Tartás: Társas akváriumba való, de csak nagyobb méretű halakkal társítsuk. A növényeket nem bántja, de szereti a búvóhelyeket. Tegyünk akváriumába tőzegmulmot. Etetés: Lehetőleg élő eleséggel etessük, vízibolhával és szúnyoglárvával, esetleg kis halakkal. Tenyésztés: Barlangba, csőbe ikrázik, az ivadékok száma kevés.
Kolumbia lazac Hyphessobrycon equadoriensis GÉRY, 1995 Tartás: Békés csapathal, amely könnyen tartható vegyes akváriumban, s jól társítható más, hasonló viselkedésű pontylazacokkal. Kis csapatban érdemes tartani, ami 6-8 egyedből álljon, mert egyesével félénkek és visszahúzódóak lesznek. A növények friss hajtásait megcsipkedi. Etetés: Mindenevő, élő és fagyasztott eleségekkel jól tartható. Elő eleség etetésével (pl. ciklopsz) színei intenzívek lesznek. Tenyésztés: Tenyésztéséhez kicsit lágyabb (8 nk°), tőzegen átszűrt vízre van szükség. Ikrarácsot feltétlenül használjunk. A nőstények, kondíciójuktól függően, 100-400 ikrát raknak. Érdekesség: Kb. 2 cm-es méretben mutatja először a szülők színezetét.
Kongólazac Phenacogrammus interruptus BOULENGER, 1899 Tartás: Ilyen látványos, békés csapathal kevés van. Célszerű őket nagy, akár több száz literes akváriumban tartani, mert igazi szépségük itt érvényesülhet igazán. Barátságos viselkedésű, csapatban mutató halak, amelyeket ne társítsunk agresszív, csipkelődő halakkal. Tartóvizüket tőzegen szűrjük át, mert az így enyhén sárgásbarna víz kiemeli a halak szenzációs színét, és fokozza biztonságérzetüket. Etetés: A kongólazac főleg a felszínről táplálkozik, erre utal kissé felfelé álló szája is. Szívesen fogyaszt minden vízre hulló rovart, például muslincát vagy szúnyogot. Tenyésztés: Tenyésztésükhöz lágyabb (3-4 nk°), enyhén savanyú (6,5 pH) vizet kell előkészíteni, 50-60 literes akváriumba. Érdekesség: A nemek megkülönböztetése igen egyszerű, mivel a nagyobb testű hímek úszói megnyúlnak, s színezetük is sokkal látványosabb a nőstényekénél.
Lándzsafoltú pontylazac (kaudó) Hemigrammus caudovittatus AHL, 1923 Tartás: A víz minőségére nem érzékeny, s bár a lelőhelyi vizek igen lágyak, jól megvan a keményebb, akár 20-25 nk° fölötti vízben is. Etetés: Vigyázzunk, mert szívesen megeszi az akvárium növényeit! Éppen ezért táplálásánál vegyük figyelembe, hogy zöld táplálékra is szüksége van. Az alapeleség lehet élő, száraz vagy fagyasztott. Mindent fogyaszt. Tenyésztés: A hímek könnyen felismerhetők intenzívebb színeikről és vékonyabb testformájukról. Tenyésztése egyszerű, de mivel sok ikrát rak, célszerű nagyobb - legalább 30-40 literes - akváriumban ívatni. Érdekesség: A legegyszerűbben tartható trópusi díszhalak között tartják számon. Főleg kezdőknek ajánlható. Albínó változatát flamingólazacként ismerik.
Lángvörös pontylazac Hyphessobrycon flammeus MYERS, 1924 Tartás: Minden vegyes akváriumba ajánlott békés csapathal. Hasonló méretű és igényű halakkal társítható, mint például a dél-amerikai pontylazacok és páncélosharcsák. Etetés: Etetni minden - megfelelő méretű - eleséggel lehet. Ha főeleségként mindennap fagyasztott vagy élő ciklopszot kap, akkor színei ragyognak, és valóban méltón viseli - lángvörös nevét. Tenyésztés: Ez a hal már csak azért is megérdemelné a több figyelmet, mert rajta keresztül meg lehet tanulni a haltenyésztés alapjait. Tenyésztése bár egyszerű, némi odafigyelést, és egy kis szakértelmet kíván. Érdekesség: Ez a faj kicsit kiment a divatból, mert a kereskedelemben kapható példányok színtelenek.
Neonhal vagy kék neon Paracheirodon innesi MYERS, 1936 Tartás: Ha neonhalat tartunk, legalább hat-nyolc példányt vásároljunk, mert ilyenkor érzik jól magukat. Lelőhelyén többezres csapatokban él. Ha tehetjük, az akváriumot lágyított vagy esővízzel töltsük fel. Ez mind a halaknak, mind a növényeknek megfelelő életteret biztosít. Még jobban kiemelhetjük a neoncsík hatását azzal, hogy sötét színű talajt alkalmazunk, vagy a vizet sötétítjük. Etetés: Megesznek minden - közepes méretű - fagyasztott és élő eleséget (ciklopsz, fekete szúnyoglárva), de a jobb minőségű száraz tápokkal is tarthatók. Tenyésztés: A neonhal tenyésztése mára teljesen megoldott feladat. Ha már felneveltük a szülőket és elkészítettük az ikráztató vizet (1-2 nk°, 6 pH), akkor már csak az ivadék eleségéről kell gondoskodnunk. Ezt vagy magunk gyűjtjük be, vagy frissen keltetett sórákot adunk. Érdekesség: Arany és gyémánt változatát is kitenyésztették.
Piros szemű pontylazac Moenkhausia sanctaefilomenae STEINDACHNER, 1907 Tartás: Csapvizes, könnyen tartható békés csapathal. Etetés: Mindenevő, szívesen fogyaszt mindenfajta élő és száraz eleséget, kivéve a növényi táplálékot. Tenyésztés: Az ivarok csak ivarérett állapotban különböztethetőek meg. Ilyenkor a nőstény beikrásodik és még egyszer olyan magas, ill. kövér lesz, mint a hím. Az ikrák száma több száz is lehet. A kelési idő 24—36 óra. Indítani rotatóriával vagy más, ún. poreleséggel lehet.
Pontozott fejenálló lazac Chilodus punctatus MÜLLER és TROSCHEL, 1845 Tartás: Tartásuk nem okoz különösebb gondot, ha vize tiszta, esetleg barnás színű. Nem szereti az erős megvilágítást, de a gyakori vízcserét igen. Ilyenkor figyelni kell a cserevíz megfelelő hőmérsékletére. Etetés: Jól kell táplálni őket szúnyoglárvákkal, ciklopsszal, valamint sok zöld algát kell biztosítani számukra. Ehhez jöhet még egy kis jó minőségű száraz eleség és forrázott salátalevél is. Tenyésztés: Ivari különbözőségeket csak az ivarérett állatokon lehet megfigyelni. Tenyésztése már nálunk is többször sikeres volt, s viszonylag nagyszámú, 2-300-as szaporulatokról számolhatunk be. Kikeléskor az ivadék már fejjel lefelé úszik, mint a szüleik. A tenyészállatok színezete ilyenkor megváltozik: az apró pontokat két nagy folt váltja fel a szem és a hátúszó között. Érdekesség: Az akváriumban gyakran kis csapatot alkotnak.
Rézlazac Hasemania nana REINHARDT in LÜTKEN, 1874 Tartás: Minden vegyes akváriumba ajánlott, ahol hasonló méretű halak vannak. Békés viselkedésű csapathal. Etetés: Mindenevő, megfelelő méretű eleségekkel jól tartható. Tenyésztés: Lágy, tőzeges vízben egyszerű, de az ivadékok nagyon picik. Érdekesség: Nincs zsírúszója.
Rózsalazac Hyphessobrycon bentosi DURBIN, 1908 Tartás: Társas akváriumba való, békés csapathal. Etetés: Főleg élő eleségek, de elfogyasztja a száraz, ill. fagyasztott tápokat is. Tenyésztés: Könnyen ikrázik a számára előkészített akváriumban, az apró ivadékok élő poreleséggel indíthatók. Érdekesség: Több alfaja van, mindegyik igen színes.
Serpalazac Hyphessobrycon callistus BOULANGER, 1900 Tartás: Tartás szempontjából nem igényes, bármely békés hallal telepített társas akváriumban kitűnően érzi magát. Jól alkalmazkodott a kemény vezetékes városi vízhez. Ha lehet, 10-15 fős csapatot tartsunk. Etetés: Eleségben nem válogatósak, megfelelő minőségű élő és műeleséggel egyaránt jól tarthatók. Igazi színeik azonban csak rendszeres élő plankton etetése mellett fognak mutatkozni. Tenyésztés: Párban kitéve lágy, savanyú, tőzeges vízben egyszerű. Érdekesség: Az egyes díszhalszaküzletek „szerpéi" között meglehetősen nagy különbségek lehetnek. Vannak egészen halvány, füstszínű, vállfolt nélküli, és szinte égővörös nagy fekete váll- és hátúszófolttal rendelkező egyedek is.
Tányérlazac Myleus rubripinnis MÜLLER és TROSCHEL, 1844 Tartás: Nagy akváriumban, megfelelő méretű halakkal társítva jól mutat. Etetés: Növényevő! Gondoskodni kell a növényi táplálékról, de nagy szemű planktonnal és szúnyoglárvával is jól tartható. Tenyésztés: Nagy, több száz literes akváriumban tenyészthető, mesterséges szaporítással is. Sok ezer ikrát rakhat. Érdekesség: Több alfaja van.
Üveglazac Aphyocharax anisitsi EIGENMANN és KENNEDY, 1903 Tartás: Vegyes akváriumba való látványos csapathal. Hasonló méretű pontylazacokkal, harcsákkal társíthatjuk. Szereti a sűrű növényzetet. Akváriumát takarjuk, mert ugrálós. Etetés: Ha lehet apró élő eleséggel etessük, de a száraz tápokat is elfogyasztja. Tenyésztés: Szabadon ívó. Ikrarács használata feltétlenül szükséges, mert a szülők ikrafalók. Az ivadékok felnevelése problémamentes. Érdekesség: Hosszú életű, akár 10 évet is megélhet.
Vörös fantomlazac Megalamphodus sweglesi, GERY, 1961 Tartás: Kis testű dél-amerikai törpesügérekkel jól társítható csapathal. A hímek gyakran kergetik meg egymást. Nem bírja a meleget. Etetés: Elsősorban apró élő eleségekkel etessük, de a száraz tápokat is elfogadja. Tenyésztés: Ikráztatása odafigyelést kíván, kezdőknek nem ajánlott. Nagyon lágy (1-2 nk°), alacsony (5,5-6) pH-jú, hűvös (22 °C) vizet igényel. Az ikrákat és a kishalakat takarni kell, fényérzékenyek. Érdekesség: A kishalak először áttetszők, csak egy hónapos korukban pirosodnak.
Vörös neonhal Paracheirodon axelrodi SCHULTZ, 1956 Tartás: Melegigényes, társas akváriumba való csapathal. Etetés: Mindenevő, megfelelő méretű élő, száraz és fagyasztott eleségekkel tartható. Tenyésztés: A legtöbb akvarista álma egy csapat saját tenyésztésű vörös neonhal. Kitűnő kondíciójú tenyészállatokkal és előkészített ikrázta tó vízzel (kalcium- és magnéziummentes, 0-1 nk°-os, 5 pH körüli, tőzeges) elérhető. Érdekesség: Medencéjüket  árnyékoljuk úszó növényekkel. Az ivadékok is fényérzékenyek. Vízcserekor vagy becsomagoláskor képes pillanatokra mozdulatlanul a hátára fordulva maradni, mintha Aranyneon elpusztult volna.
Vörös orrú lazac Petitella georgiae GÉRY és BOUT1ERE 1964 Tartás: Igazi csapathal. Csillogó színei, kecses mozgása legalább 40-50 darab együtt tartása esetén érvényesül igazán. A nálánál nagyobb halak társaságában, ha a „csapatbanúszás" védelme nem érvényesül, nagyon félénkek, a növények közé bújnak. Etetés: Etetésükre a szokásos élő és jó minőségű műeleségek egyaránt megfelelőek. Aki tenyészteni is szeretné őket, etessen minél több apró élő planktont, ha mást nem legalább naponta egyszer frissen kelt artemiát. Tenyésztés: A nőstény lényegesen nagyobb és teltebb a hímnél. Az ívatóvíz jellemzői: 0-2 nk°, 5,5-6,5 pH, tőzegen keresztül szűrt, halvány kávébarna. Érdekesség: Két másik hasonló faj van forgalomban, a Hemigram-mus rhodostomus és a Hemigrammus bleheri.